Ilyennincs!

2011 július 16. | Szerző: Ugiburu |

Bridgit Mendler – Hang in there, baby

 A kishúgom az őőőőrületbe kerget! Nem hagy békén a Teletubbies-al! Nekem meg már az agyam szétpattan a nyávogásától! Amúgy nagyon szeretem, meg van a maga bája annak, ha 4 tesód van. Legalább Bridgit száma kicsit felvidít, hogy biztos nem vagyok egyedül ilyen : )
Amint ígértem, itt egy új részlet. Güdbáj : D

A döntés (2/2)

            Mikor már semmi értelmes tevékenység nem jutott eszembe, elhatároztam, hogy felhívom Camillát. Egy kicsit haboztam, de végül megragadtam a kagylót, és elkezdtem tárcsázni.

– Haló, itt Camilla Maron, segíthetek? – kérdezte gépiesen.

– Jó reggelt, Mrs. Maron, Hope Shoner vagyok.

– Nahát, szia. Azt hittem, már meg sem keresel. Szóval, mire jutottál?

– Őszintén? Semmire sem. Reméltem, tud majd segíteni rajtam – ez még nekem sem hallatszott túl elszántnak.

– Hmm… Fogalmam sincs, hol kezdjem. Mit szeretnél tudni?

– Először is, a dolog mellett szóló érvekről kéne beszélnünk – mondtam bizonytalanul.

– Rendben. Szóval a tehetségkutató nagyon jó esély a karriered és a jövőd megalapozására. A hangodról már tudom, hogy elképesztő tud lenni. Nem hiszem, hogy kidobnának a selejtezőről.  Úgyhogy elméletben már bent is vagy a válogatáson – éreztem a hangján, hogy mosolygott. – Ha tényleg komolyan gondolod az éneklést, keményen kell gyakorolnod.

– Igen, komolyan gondolom – szóltam. Akkor nem nagyon tudtam mit kezdeni az életemmel, úgyhogy ez pont kapóra jött. Főleg, ha mások szerint jó hangom van… – És mik a dolog árnyoldalai?

– Hát, talán az, hogy nem fogsz iskolába járni. Vagyis természetesen fogsz, de csak egy, a versenyzőknek fenntartott magániskolában. Azon kívül, gőzerővel kellesz dolgoznod. Csak pár nap lesz a fordulók közt. Legfeljebb egy hét. Sokan vannak, akik ott buknak el, hogy nem gyakorolnak komolyan. És nem szabad egy dalra támaszkodnod. Többet kell betanulnod. Sem a szüleidet, sem a barátaidat nem láthatod annyiszor, ahányszor csak kedved tartja… Azt hiszem, nagyjából ennyi.

– Ezek egész elviselhetők. Azt hiszem – tettem hozzá alig hallhatóan. – Apropó, barátok – jutott eszembe – Fel kell hívnom Cassandrát. Köszönök szépen mindent, Mrs. Maron…

– Várj még egy percet! Szeretnéd, ha majd később a menedzsered lennék, ugye?

– Hmm… Igen, persze – eléggé meglepődtem.

– Köszönöm. Akkor pedig tegezz nyugodtan. Hívj Camillának.

– Rendben, Camilla. Viszlát.

– Szia, kis csillagom – és lerakta a telefont.

            Érdekesen, leírhatatlanul különösen éreztem magam. Fogalmam sem volt, mi lesz a követező lépés, így felhívtam Cassandrát.

– Halló? – felismertem Sandra mamájának hangját.

– Csókolom, Mrs. Leton. Cassandra otthon van? – még nekem is meglepően nyugodtan csengett a hangom, közben viszont majd szétrobbantam a sok hírtől, amit azonnali hatállyal meg kellett osztanom legjobb barátnőmmel.

– Szia, Hope. Egy pillanat, és szólok neki – hallottam, ahogy letakarta a tenyerével a kagylót, és kiabált Cassandrának.

– Cső! Mizujs? – ez már határozottan a barátnőm volt.

– Hali. Szóval, most menj be a szobádba, és zárd magadra az ajtót, hogy megóvd a szüleidet az esetleges örömsikolyoktól – viccelődtem.

– Ha- ha. Na, de komolyan, mit szeretnél? – sürgetett.

– Oké. Képzeld… – egy kis hatásszünet. – Indulok a tehetségkutatón!!!

– Áááááááááá!!! – kiabált ő is velem. – Nem hiszem el!!!

– Igen – mondtam, akkor már kicsit higgadtabban -, egy órája még én sem hittem volna magamnak.

– Úr isten! Szóval, élőben fogod látni Chelsea Millert? – kérdezte, egy kis féltékenységgel a hangjában.

– Nagyon úgy néz ki. De ne aggódj, eljöhetsz velem. Mármint elkísérhetsz. Feltéve, ha te nem akarsz énekelni – mondtam fél finoman.

– Hülyéskedsz? Tudod, hogy nincs hangom – mondta őszinte meggyőződéssel.

– Te meg azt, hogy nekem nincs, de ha Camilla Maron szerint van, akkor vagy én vagyok botfülű, vagy csak ügyesen hazudik.

– Szerintem is jó hangod van – biztatott.

– Kösz. Ja, és Jason hívott, hogy lemennek a partra – szóltam.

– Semmi kedvem a kis piócához – mondta undorodva.

– Miért vagy ilyen vele? Egy esély neki is kijárna…

– Ne is folytasd! Nem megyek, és kész – erőszakos volt a hangja.

– Talán megváltozik a véleményed. Mark is megy… – nem hagyta, hogy befejezzem.

– Oké! Rám fér egy kis kimozdulás – aztán együtt nevettünk.

(folyt. köv.)